A múltkori PPS-ről, árakról szóló bejegyzés érdekes gondolatokat hozott felszínre az olvasók között. Az egyiket most megosztom, ez a gazdasági felzárkózás izgalmas és releváns mutatója, az úgynevezett Tényleges Egyéni Fogyasztás (Actual Individual Consumption). Az Eurostat számolja és publikálja, csak valamilyen rejtélyes okból hallgat róla mint a sír. A tartalma az egyének tényleges fogyasztói kosara, egyes termékek gyakoriságával súlyozva, és ugyanazok árszínvonalával korrigálva. Ez valószínűleg elég jó közelítést ad az uniós országok tényleges életszínvonaláról, mindenesetre sokkal jobbat, mint bármifajta GDP/per fő vásárlóerő paritáson.
Lássuk akkor a tényeket, a táblázat rákattintva kinagyítható.
Amint látható, a tényleges fogyasztás általában korrelál a kibocsátással de vannak eltérések. A fejlettebb országokat lefelé mozdítja, a fejletlenebbeket felfelé.
Nekem továbbra is kétségeim vannak, hogy ezek a számok megfelelőek-e. Mivel a keleti bérek valahol 35% körül vannak a nyugatiakhoz képest, az árak meg mondjuk 2/3 környékén, ezért szerintem ez a mutató is felüllövi a keleti életszínvonalat.
Fogadjuk el azonban egy pillanatra az adatokat. Mit látunk? Azt, hogy a nyugat-európa valahol 100-120% között van, kelet pedig 44-70%-ig. (A szlovén modell teljesen más, őket nem számítom keletnek.) Azaz egy tipikus nyugati fogyasztása igen elnagyoltan minimum másfélszerese, maximum háromszorosa a keletinek.
Persze ne felejtsük el, hogy az adatok két nagyon fontos dolgot elfednek! Az egyik, hogy a tényleges fogyasztásból mennyi a megélhetési kényszerfogyasztás, és mennyi az ezen felüli, mondjuk úgy, hogy luxusfogyasztás. Míg kelet-európa nagy része a megélhetésért küszködik, addig nyugaton ez relatíve garantáltan teljesítve van, bőségesen marad önfejlesztésre, amortizáció pótlására, szórakozásra, pihenésre.
A másik dolog, amit az adatok elfednek, hogy a fogyasztás teljesítése után mekkora összeg marad meg megtakarításként. Tudjuk. hogy ez Kelet-Európában minimális, alig van az embereknek tényleges vagyoni biztonsága. Az is alapvető közgazdasági tapasztalat, hogy a magasabb jövedelmekből az emberek sokkal nagyobb részt tesznek félre.
Még egy tanulsága van a táblázatnak, amit depressziókeltést elkerülendő csak félve említek meg. Míg szinte mindenhol a térségben volt valami felzárkózás a AIC tekintetében, addig Magyarország oda süllyedt, hogy a trendeket nézve már csak a bolgárokat és a románokat előzzük meg fogyasztás tekintetében, a bejövő horvátok is valószínűleg már magasabban vannak, és a törökök sincsenek már olyan nagyon nagyon messze...
No comments:
Post a Comment