Actual Individual Consumption

A múltkori PPS-ről, árakról szóló bejegyzés érdekes gondolatokat hozott felszínre az olvasók között. Az egyiket most megosztom, ez a gazdasági felzárkózás izgalmas és releváns mutatója, az úgynevezett Tényleges Egyéni Fogyasztás (Actual Individual Consumption). Az Eurostat számolja és publikálja, csak valamilyen rejtélyes okból hallgat róla mint a sír. A tartalma az egyének tényleges fogyasztói kosara, egyes termékek gyakoriságával súlyozva, és ugyanazok árszínvonalával korrigálva. Ez valószínűleg elég jó közelítést ad az uniós országok tényleges életszínvonaláról, mindenesetre sokkal jobbat, mint bármifajta GDP/per fő vásárlóerő paritáson.

Lássuk akkor a tényeket, a táblázat rákattintva kinagyítható.

Amint látható, a tényleges fogyasztás általában korrelál a kibocsátással de vannak eltérések. A fejlettebb országokat lefelé mozdítja, a fejletlenebbeket felfelé.

Nekem továbbra is kétségeim vannak, hogy ezek a számok megfelelőek-e. Mivel a keleti bérek valahol 35% körül vannak a nyugatiakhoz képest, az árak meg mondjuk 2/3 környékén, ezért szerintem ez a mutató is felüllövi a keleti életszínvonalat.

Fogadjuk el azonban egy pillanatra az adatokat. Mit látunk? Azt, hogy a nyugat-európa valahol 100-120% között van, kelet pedig 44-70%-ig. (A szlovén modell teljesen más, őket nem számítom keletnek.) Azaz egy tipikus nyugati fogyasztása igen elnagyoltan minimum másfélszerese, maximum háromszorosa a keletinek.

Persze ne felejtsük el, hogy az adatok két nagyon fontos dolgot elfednek! Az egyik, hogy a tényleges fogyasztásból mennyi a megélhetési kényszerfogyasztás, és mennyi az ezen felüli, mondjuk úgy, hogy luxusfogyasztás. Míg kelet-európa nagy része a megélhetésért küszködik, addig nyugaton ez relatíve garantáltan teljesítve van, bőségesen marad önfejlesztésre, amortizáció pótlására, szórakozásra, pihenésre.

A másik dolog, amit az adatok elfednek, hogy a fogyasztás teljesítése után mekkora összeg marad meg megtakarításként. Tudjuk. hogy ez Kelet-Európában minimális, alig van az embereknek tényleges vagyoni biztonsága. Az is alapvető közgazdasági tapasztalat, hogy a magasabb jövedelmekből az emberek sokkal nagyobb részt tesznek félre.

Még egy tanulsága van a táblázatnak, amit depressziókeltést elkerülendő csak félve említek meg. Míg szinte mindenhol a térségben volt valami felzárkózás a AIC tekintetében, addig Magyarország oda süllyedt, hogy a trendeket nézve már csak a bolgárokat és a románokat előzzük meg fogyasztás tekintetében, a bejövő horvátok is valószínűleg már magasabban vannak, és a törökök sincsenek már olyan nagyon nagyon messze...

A fogyasztói árak Európában: mi értelme a vásárlóerő-paritásnak?

A mellékelt, ráklikkeléssel kinagyítható táblázat az Eurostat 2008-as adatsorra arról, hogy mennyire zárkóztak fel az árak az új tagállamokban. Amint látható, gyakorlatilag majdnem, sőt, egyes termékek esetében ma már Kelet-Európa drágább at átlagnál is. A bérek messze nem zárkóztak fel ennyire, erről külön bejegyzést fogok írni, de nagyjából elmondható, hogy az 1996-os 25%-ról 2007-re 34%-ra zárkóztak fel a keleti bérek a nyugatiakhoz képest.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mennyi értelme van a vásárló-erő paritásnak a különböző makroadatoknál, ha a lakosság fogyasztói árindexe ilyen mértékben felzárkózott?
Kérdés az is, miért lehet Kelet-Európa egyes esetekben drágább?
További kérdés, hogy miért mutattak az árak gyorsabb felzárkózást, mint a bérek?

Új regionális GDP adatok az Eurostattól: Prága Bécs és Párizs előtt? Magyarország lenn

Kijöttek az Eurostattól a a legfrissebb regionális GDP adatok, melyek szerint Prága (172%) Bécs (163%) előtt van vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP tekintetében. Ezt elég nehéz elképzelni. Persze ha még valamilyen statisztikai módszertanból adódóan igaz is, akkor is igen szépen mutatja, hogy a GDP-ben mért felzárkózás mennyire nem jár együtt a jövedelmi vagy vagyoni helyzet alakulásával. Azaz mennyire nem lehet azt mondani, hogy a magasabb GDP-jű régiók és országok 'gazdagabbak' lennének. A GDP a gazdasági kibocsátás mutatója. Tulajdonképpen az is kérdés, hogy mi indokolja a vásárlóerő-paritás használatát a kibocsátás mérésénél?

Az adatok azt is szépen mutatják, hogy a kelet-európai fővárosi (Prága, Pozsony, Budapest, stb.) és a vidéki régiók között mekkora drámai különbségek vannak.

Magyarország régió közül négy (Dél-Dunántúl, Dél- és Észak-Alföld, valamint Észak-Magyarország) is a legalacsonyabb kibocsátású húsz uniós régió között van.

Az Unió legnagyobb kibocsátású régiói továbbra is Luxemburg, a londoni City, Brüsszel, és Hamburg, az egyetlen igazi érdekesség a (környezetét is magában foglaló) Párizst is megelőző Prága. Szintén magas szinten (160) van a Pozsonyi Régió, amely Prágával szemben azonban a Pozsonyi régió a környezetét is magában foglalja.

A legalacsonyabb kibocsátású régiók Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban és Magyarországon vannak.

Szlovákia: Tátrai Tigris vagy elkésett gazdasági újjáéledés?

A tátrai tigrisnek elnevezett pár éves szlovák gazdasági növekedése a közhiedelemmel ellentétben sem foglalkoztatás-növekedést nem hozott, sem jelentős életszínvonal emelkedést a társadalomnak. Ráadásul középpontjában nem is az egy kulcsos adó bevezetése áll.

Magyarországon történő másolása pedig kifejezetten aggasztó következményekkel járhat.

A tátrai tigrist ebben az összefoglalóban demisztifikáljuk.

A Brit Konzervatív Párt gazdasági programja

Idén választások lesznek Nagy-Britanniában is és Magyarországon is. Mindkét országban várhatóan a jobboldal kerül hatalomra. Érdemes megnézni a brit konzervatívok gazdasági programját, amely megtekinthető ezen a linken. Tele adatokkal, tényekkel, grafikonokkal, számokkal, konkrét tervezett intézkedésekkel a kormányra kerülésük utánra.

Ehhez képest a Fidesz gazdaságpolitikai tervezetét hol keressem? Talán az Erős Magyarország programban, amelyben az oldalszámokon kívül más szám nincs?

Orbán Viktor egy TV interjúban legújabban arra hivatkozva nem adott konkrétumokat, hogy nem tudnak semmit mondani az adókról, mert a 'kormány' nem adja a számokat. Ez megint nem stimmel. Többségében nem a kormány adja a számokat, hanem például a KSH, az MNB, stb. A költségvetés számait pedig a kormányon kívül áttekint az erre létrehozott Költségvetési Tanács. Ezer hazai és nemzetközi közintézmény, kutatóintézet és cég elemez és tervez ezekre a számokra építve.

Nagy-Britanniában nem gondolják azt, hogy az 'ellenzéknek nem az a dolga, hogy programot készítsen, hanem hogy ellent mondjon', meg azt sem, hogy nem szabad gazdasági programot adni, mert ellopják. A választók pedig nem hajlandók egy olyan pártra szavazni, főleg nem 2/3 arányban, aki nem mondja meg, hogy mit fog tenni, ha kormányra kerül.