Az iparpolitika lehetetlensége a mai Magyarországon

Az elmúlt években újra és újra felröppennek javaslatok, hogy mely ágazatokat kellene fejleszteni Magyarországon állami eszközökkel: biotechnológia, thermál, mezőgazdaság, ez, az. Ezzel szemben a valóság az, hogy erre az államnak nem csak hogy eszközei és lehetőségei sincsenek, de kifejezetten káros is lenne.

Miért ne csináljunk iparpolitikát ma, Magyarországon?

1. Mert a legtöbb iparág esetében nagyon gyenge lábakon áll az érvelés, hogy miért pont az adott iparágat támogassuk, és miért ne a másikat. Nincsenek mögötte igazi hatástanulmányok.
2. Mert a magyar statisztikai rendszer jelenleg nem alkalmas megalapozott iparpolitika alátámasztására.
3. Mert a magyar gazdaság szerkezete az elmúlt másfél évtizedben még nem kristályosodott ki olyan szinten, mint azokban az országokban, amelyek sikeres ágazati politikát folytattak. Még nem láthatók világosan olyan bajnokok, mint a finn Nokia, az ír szolgáltató, elektronikai szektor, a koreai hajógyártás vagy a spanyol divatipar.
4. Mert a magyar gazdaság legfontosabb húzóágazataiban multinacionális túlsúly van, ráadásul egy-két domináns céggel. Azaz külföldi cégeket támogatnánk.
5. Mert bizonyos tőke illetve tudás intenzív ágazatok fejlesztése olyan mértékű beruházást igényel, amelyre a magyar állam képtelen. A magyar költségvetésben iparpolitikára nagyon kevés pénz van, az is jobban hasznosulna máshol (lásd alapfeltételek lenn).
6. Mert Európai Uniós pénzek direkt ágazati támogatásra nem fordíthatók.
7. Mert a magyar költségvetésben jelenleg meglévő fejlesztési forrásoknál is több fog elmenni az uniós támogatások társfinanszírozására. Fejlesztési forrás tehát nem marad. A működési költségeket pedig a konvergencia program miatt amúgy is csökkenteni kell. Azaz nem lesz rá pénz.
8.Mert az Unió versenypolitikája a hazai direkt állami támogatások lehetőségét erősen korlátozza.
9.Mert a legtöbb ágazat esetében nem az állami támogatás a fejlődés legkritikusabb feltétele.
10. Más országok példái megmutatják, hogy ha az állam nem találja el sikeresen, hogy mely területekbe fektesse az adófizetők pénzét, az súlyos mértékű félre-beruházás, amely később számonkérhető lesz.
11. Mert amíg a korrupció megfékezése nem történt meg, addig az ilyen típusú támogatások ugyanúgy korrupciót szülnek, mint az elmúlt években.
12. Mert nincsenek alacsony és magas hozzáadott értékű iparágak, csak alacsony és magas hozzáadott értékű termelési fázisok.


Tehát most nem érdemes és lehetséges iparpolitikát csinálni Magyarországon. Később, egy jobban kialakult gazdaság körülményei között, jobb makrogazdasági helyzetben, amennyiben az EU engedi, talán igen. Jelenleg a fejlesztéspolitika akkor segít a legjobban az ágazatoknak, ha megteremti azt a gazdasági környezetet, amely elősegíti a gazdasági szereplők sikerét. Ezek az alapfeltételek a következők:

--> (első sorban fiskális) makrostabilitás,

--> stabil forint, majd euró

--> a stabilitásból adódóan alacsony kamatlábak,

--> decentralizáció,

--> megfinanszírozott, hatékony oktatási és szakképzési rendszer,

--> hatékony, integrált foglalkoztatási rendszer,

--> magasabb K+F,

--> egészségügyi reform

--> az autópályarendszer után a vasúti és közösségi közlekedési rendszerek kiépítése.

Ha a magyar állam ezen alapfeladatait elvégezné, nem is maradna pénze iparpolitikára. A gazdaságot nem felülről kell húzigálni, hanem alulról nyomni!